A csongori misszió csendesnapja Péterfalván július 18-án, vasárnap lesz megtartva. Kérjük a lelkipásztorokat tájékoztassák a környék gyülekezeteit.

Kezdési idő: 14 óra

tovább

Gyógyító hetet tartunk május 10-20. között.

Szeretettel várunk minden szabadulni vágyót!

tovább

Február első hetében hitmélyítő csendeshét volt a csongori Bethesda missziós központban. A hitmélyítő szabadultak számára volt felkínálva. Olyan szabadultaknak, akiket Isten kegyelme valamilyen pusztító szenvedélyükből vagy kevésbé látványos bűneikből, hitetlenségükből szabadított meg.
Sokan éreztük szükségét hitünk mélyülésének, erősödésének: 100 körül volt a résztvevők száma. Az alkalom központi kérdése volt: a helyünkön vagyunk-e? „…állíts helyre minket…”- szól a 80. Zsoltár 4. versének könyörgése, mely a csendeshét vezérigéje volt.


A szolgálattevők (id. Pocsai Sándor, ifj. Pocsai Sándor, Marton Árpád) Jónás próféta történetén, Sámuel és Illés intelmein, Pál levelein keresztül szembesültek és szembesítettek bennünket is az Isten iránti engedelmesség kérdésével.

Az igehirdetést, evangélizációt kiegészítette és megerősítette a közös imádkozás lehetősége. A Szentlélek munkájaként sokan megéltük önmagunk méltatlanságának valóságát és az Úr mentő kegyelmének nagyszerűségét. Erről vallottak a személyes, kötetlen beszélgetések, bizonyságtételek is.
Az ötödik napon Istenünk és a szolgálattevők iránti hálával a szívünkben, hitajándékunkban megerősödve indultunk az Úrtól rendelt helyünkre.
Nagy Enikő

tovább

2010. január 4-től ismét megtartotta gyógyító alkalmát a Csongori Szenvedélybetegek Mentő Missziója. A gyógyító mottója: „Lehetőségünk: Uram siess segítségemre! Vedd igénybe!” Ezen a gyógyító alkalmon 220 ember fordult meg. Ennek a létszámnak kb. 20 %-a 20 év körüli fiatal volt, akik közül sajnos voltak, akik már szenvedély rabjaiként jöttek gyógyulni. Voltak fiatalok, akik már gyógyultak és hozták a szenvedélybeteg barátaikat, de azokat is, akik még nem szenvedélybetegek, de bármikor azzá válhatnak, ha Isten nélkül élnek tovább.

Voltak már szabadult férjek, akik már a visszaszerzett feleségeikkel jöttek, hogy rendbe jöjjön a házaséletük és együtt kövessék Krisztust. Voltak szabadult házaspárok, akik gyerekeiket hozták el, hogy megismerjék ők is azt az Urat, aki új életet adott nekik, hogy gyermekeik megismerve az Úr Jézus Krisztust ne járják meg életük során azokat a mélységeket, amelyeket a szülőknek kellett megjárniuk, mert Isten nélkül rendezték be életüket.
Nagyon sok szabadult jött el, akik bizonyságtételeikkel biztatták a szabadulni vágyó embereket, elmondva nekik, hogy őket miből milyen életre szabadította meg Jézus Krisztus. A szabadultak mindig nagy örömmel találkoznak újra és újra szabadult társaikkal egy-egy ilyen gyógyító alkalmon.
Isten Szentlelke és igéje által most is munkálkodott hatalmasan. Szabadította azokat, akik hívták: Uram, siess segítségemre!
Újra átélhettük, látva sokak szabadulását, azt az örömet, ami a mennyben is van egy bűnös ember megtérésén.

Az esti evanglizációk alkalmával Csákány Tamás az Érdligeti Gyülekezet lelkésze hirdette Isten igéjét.

Ezzel a rövid beszámolóval is szeretnénk biztatni a szenvedélybeteg fiatalokat, hogy ne várják meg, míg teljesen tönkremegy az életük, mert van szabadulás Jézus Krisztusnál. Vegyék igénybe!
Február 1-től 5-ig hitmélyítő hétre várjuk majd a szabadultakat. A misszió következő gyógyító alkalma pedig március 1-11. között lesz megtartva.
Pocsai Mária, a misszió munkatársa

tovább

tovább

December 7. és 11. között hitmélyítő hetet tartunk szabadultaknak.

A hét témája: "Arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek."

tovább

Urunk kegyelméből már 11. alkalommal gyűltünk össze a csongori missziós központban az öreghívők találkozójára.

Kik is az öreg hívők? Akik a második világháború utáni években tértek meg, fogadták el személyes Megváltójuknak Jézus Krisztust.
1999-ben jöttünk először össze erre a találkozóra. Akkor 50–60-an voltunk. Azóta az Úr rendelése szerint többen hazatértek drága Megváltónkhoz, sokan pedig már nem tudnak kimozdulni otthonaikból a betegségük miatt.
A mostani alkalmon 25-en voltunk együtt, testileg megfáradt, de lélekben eleven öregek, hogy hálát adjunk a kegyelemben megtett útért, az átélt csodákért, a kudarcokért. De főleg, hogy örvendezzünk és dicsőítsük drága Urunkat még itt, e földi vándorlásunkban.
A lelki táplálékot Gulácsi Lajos nyugalmazott püspök úr és id. Pocsai Sándor igemagyarázatai szolgáltatták. Gulácsi Lajos a 2Mózes 15, 16–17-ből erősítette hitünket, a választott nép vándorlása során átélt csodákkal. Ahogyan Izrael népe megszabadult Egyiptomból Istenünk által, úgy szabadultunk meg mi is a bűn rabságából Jézus Krisztus által.

Id. Pocsai Sándor a József történetével szolgált. Nem is gondolják sokan, hogy a több ezer éves történet mennyi aktualitással bír napjainkban is.
Az én szívemet az ragadta meg először, hogy József rossz híreket hordott, mert nem tudott jó hírekkel szolgálni testvéreiről. József sorsa benne volt Isten üdvözítő tervében.
Azután József életéből abban is magunkra ismerhettünk, hogy ha Istennel járunk mi is lehetünk sok-sok kísértésben, börtönben, Ő megsegít, kihoz ezekből. Ma is érdemes ráállni Isten szavára és engedelmeskedni Neki, mert így töltjük be küldetésünket. Ne ködösítsünk senki előtt, hanem merjük idézni az igét, mert ez szabadító hatalom és mert hallottuk, hogy József Jézus Krisztus előhírnöke, mi is lehetünk Isten hírnökei.
Áldott legyen drága Urunk, hogy ez évben is találkozhattunk! „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk…” (332 Halleluja)
Molnár Ilona, Munkács

tovább

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.”

Az 50. zsoltár 15. verse volt a vezérigéje a Szenvedélybetegeket Mentő Misszió gyógyító hetének. Augusztus 31 – szeptember 10. között kb. 60 gyógyulni vágyó beteg érkezett – nemcsak a KRE gyülekezeteibő, hanem a határokon túlról is – a csongori misszióba, ahol Isten Szabadító Úrként mutatkozott be. Az itt töltött idő alatt Isten az Ő igéje által kereste az alkoholtól, dohányzástól, okkult dolgoktól megkötözött életeket. Az ideérkezők gondolatébresztőkön, evangelizációkon, közös ének- és imaórákon, csoportos beszélgetéseken, valamint személyes lelkigondozói beszélgetéseken vehettek részt. A tíz nap folyamán sok szabadult érkezett, hogy a vágyakozókat erősítse személyes bizonyságtételével.
Legyen áldott az Úr mindazokért, akik segítségül hívták az Ő nevét, és a misszió szolgálattevőiért! Legyen áldott az Isten az Ő mentő szeretetéért!
P. B.

tovább

Júniusban a gáti gyülekezet adott otthont a csongori Bethesda Szenvedélybetegek Mentő Missziója szeretetvendégséggel egybekötött missziós istentiszteletének, melyet minden hónap utolsó vasárnapján rendeznek meg valamelyik kárpátaljai faluban. Az ilyen rendezvények célja elsősorban az, hogy a még napjainkban is sokak számára ismeretlen szervezet munkáját, tevékenységét minél szélesebb körben megismertessék, és tudatosítsák az emberekben, hogy ha bajban vannak, akkor van hová segítségért fordulniuk.
A csendesdélutánra nemcsak a Gátról, de a környező településekről is igen sokan érkeztek. Az alkalom elején a gyülekezetet Szilágyi Károly, helyi lelkipásztor köszöntötte az 1Tim 1, 18–20 igéivel, melynek fő üzenete – mondta a lelkipásztor –, hogy törekedjünk a hitben való megmaradásra, s tanuljunk meg egymás hite által is épülni.

A szóban, versben és énekben elhangzott bizonyságtételek után Isten igéjét id. Pocsai Sándor, a misszió vezetője hirdette az ApCsel 3, 1–10-ben olvasható történet alapján.

 

A világ tönkre teszi a világot – mondta –, s aztán odalöki Istennek, az egyháznak, hogy tegye rendbe az életét, ha tudja. Ez volt a sorsa a templom bejáratához vitt nyomorék koldusnak is, akikkel Péterék találkoztak. A koldus azért ült ott, mert valamit várt – pénzt, szánalmat, élelmet. Ezt várta a tanítványoktól is, de nem ezt kapta, mert azoknak nem volt semmijük. Ők mást vittek a templomba, más értéket hordoztak a lelkükben: Jézus Krisztust. Ebből adtak hát a koldusnak is, mert mindenki csak abból tud adni a másiknak, amije van. S Péter ezzel a koldusélet okát szüntette meg. Mert annak a koldusnak nem pénzre, hanem Jézus Krisztus kegyelmére volt szüksége, akárcsak ennek a világnak.

S ha Isten szólít, akkor a nyomorék kételkedés nélkül feláll, és a megkötözött képes letenni a poharat. A világ pedig tele van ilyen koldusokkal, akik maguk sincsenek tisztában saját életük céljával ezért nyúlnak pl. a pohár után. Ha Krisztus lesz a cél, akkor ő megadja majd az élet értelmét és értékét is. És ha valaki egyszer az Isten kegyelmének hordozójává lesz, akkor az az ember többé már nem „üres edény”, hanem olyan ember, aki adni tud a másiknak, mégpedig nem is akármit: Isten Szent Fiát. A tiszteletes úr által áldásként elhangzó ige is erről, az Isten felénk való végtelen szeretetéről tett tanúságot: „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.” Ézs 54, 10

 
A júliusi missziós alkalomra Akliban kerül sor a hónap utolsó vasárnapján.

Harsányi Andrea

tovább

Az ember egyik legértékesebb kincse a szabadság, alapvetően hozzátartozik ember-voltunkhoz. Rabságban élni: kín. Ám míg a szemmel látható láncokat viselőket mindenki szánja, addig a látszólagos szabadságban élő rabokat: az alkoholistákat, kábítószerfüggőket, vagy más egyéb szenvedélybetegségben sínylődőket kevesen látják a maguk valóságában: szabadulásra vágyó rabként. A csongori „Bethesda” Szenvedélybetegeket Mentő Misszió a szabadulás, a gyógyulás lehetőségét mutatja meg azáltal, hogy a Szabadítóval: Jézus Krisztussal ismerteti meg mindazokat, akik elmennek hozzájuk gyógyulást keresve.

 
A csongori misszió május 24-én gyülekezetünkbe látogatott, hogy beszámoljon tevékenységéről, Isten közöttük elvégzett csodáiról, és hívogassa azokat, akik szenvedélybetegségben élik az életüket. Ketten tettek bizonyságot arról, hogyan szabadultak meg Csongoron az alkohol fogságából. Egy férfi és egy asszony élettörténetét hallottuk, személyesen tőlük. Életek, akik rabból szabaddá lettek Jézus Krisztus által. Emberek, akik új életet nyertek. Az arcukon öröm volt és békesség. Ha ők nem beszélnek róla, senki sem gondolta volna, milyen mélységekből jöttek. Megrendítő és csodálatos volt hallani azt, hogyan cselekedett Jézus az életükben, hogyan mentette meg őket. Életük bizonyítéka annak, hogy van szabadulás Jézus Krisztusban!

 

A bizonyságtételek között szép énekeket hallgathattunk meg a misszió egyik munkatársa: Csákány Ágnes előadásában. Azután id. Pocsai Sándor csongori lelkipásztor (a misszió vezetője) hirdette az igét Pál apostol hajótörésének története alapján. Pál (keresztyén hite miatt) fogolyként volt a hajón, és viharba kerültek, mert a kapitány Pál figyelmeztetése ellenére elindult egy veszélyes úton. Isten ad az embernek útmutatást, de ha az ember nem hallgat rá, viharba kerül az élete, s akár hajótörést is szenvedhet. A szenvedélybetegség is ilyen hajótörés. De ahogy Pálék életét megmentette Isten, ugyanúgy meg tudja és meg akarja menteni a lelki hajótörést szenvedetteket. Feladatunk, hogy elvigyük ezt az örömhírt a kétségbeesetteknek.
(Dancs Edina ref. lkp.)

tovább

Gyógyító hetek vannak ismét Csongoron a szabadulni vágyóknak.A gyógyító alkalom témája: Ismerkedjünk meg az élet egy más lehetőségével, ami Istennél van .

Teljesen más életforma az, amit Krisztus nyújt mindannyiunknak. Mi magunktól csak rombolni tudjuk életünket, és a körülöttünk élők életét.Ezért van szükség a gyógyulásra, ezért kell a szabadítás.

Május 18-án ismét elindultak Csongor felé a szabadulni vágyók. Isten Ígéje szól, és keresi az összetört szíveket. Kérjük a mi mennyei Atyánkat, hogy minél több ember életében el tudja végezni szabadító munkáját, és e gyógyító alatt is hadd érezzük a csodákat, melyeket csak Ő végezhet el mindannyiunk életében.

tovább

 

 

tovább

Március 2-12. között tartjuk soron következő gyógyító alkalmunkat.

Szeretettel várjuk azokat, akiknek szabadulásra, megerősdödésre van szükségük!

Kérjük az imádkozókat, hogy ők se lankadjanak!

 

tovább

Február 9–13. között hitmélyítő hetet tartottak a Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszióban szabadultak számára. Az alkalom irányvonalát most a szolgálat határozta meg.

Szó esett a szolgáltra való felkészülésről, gyakorlásáról, a mindennapai szolgálatoktól egészen a gyülekezeti közösségben való munkáig. Az előadások eligazítást adtak abban, hogyan találhatja meg ki-ki azt a területet, ahol valamilyen munkát végezhet. Hiszen – ahogy az alkalom résztvevői is elmondták – amikor Isten megszabadít, akkor valamiből és valamire szabadít meg. A keresztyén élet nem merülhet ki igeolvasásban vagy –hallgatásban, az istentiszteletek látogatásában.
Ha Krisztus mindent vállalt értünk, akkor nem viszonzásképpen, de hálából nekünk is vállalnunk kell másokért végzett szolgálatokat. Fontos, hogy megértsék a szabadultak, és minden megtért ember, hogy a szolgálat mindig másokért történik.
Az alkalom egyik vezetője, ifj. Pocsai Sándor, kiemelte az utógondozás fontosságát, beleértve olyan csendeshetek szervezését, ahol a tanítások a mindennapokról, a gyakorlati életről szólnak.

Meg van a szabadultakban az igény arra, hogy foglalkozzanak velük, hiszen, ha belegondolunk, amíg valaki függőségben, rabságban él, addig is foglalkoznak vele, mégpedig az ördög. Nap mint nap gondoskodik arról, hogy megmaradjon abban a mélységben, nyomorúságban, amibe belekerült. Fontos az, hogy a szabadulás után valaki felkarolja, és utat mutasson akkor, amikor akár kezdő vagy haladóként meg kell élnie a hitét egy olyan közösségben, ahol talán rajta kívül senki más nem hisz – fogalmazott a lelkipásztor.
Azért is fontosak ezek a hetek, mert ilyenkor a családok együtt is részt vehetnek az alkalmakon. Egyre inkább jellemző a csongori alkalmakra, hogy a szabadultak hozzák magukkal a családtagjaikat, férjüket, feleségüket, aki talán még nem kezdett új életet, mégis kíváncsi arra a környezetre, ahol társa megszabadult. Amióta elkészült az új épületszárny, erre a lehetőség is adott, hiszen a családok most már kényelmesebb körülmények között tölthetik el napjaikat. Az újdonságok között szerepel az is, hogy ma már nemcsak külön férfiakkal vagy nőkkel tudnak foglalkozni, hanem családokkal is, sőt, meg tudják oldani a gyerekekre való felügyeletet is.
A lelkipásztor arról is beszámolt, hogy jövőbeli terveik között szerepel, a családokkal való teljes körű foglalkozás. Megmutatkozott az igény a családtagok, illetve a gyermekek lelkigondozására is, mert azokban a családokban, ahol az apa, az anya vagy mindkettő függőségben élt, nagyon sok mindent leromboltak az évek során. A misszió munkatársai abban szeretnének segíteni, hogy újra felépüljenek a családi közösségek.
s.k.

tovább

 

Szeretettel várunk minden szabadultat és családját a február 9-14-e között megszervezendő hetünkre.

tovább

Isten iránti hálával számolunk be arról, hogy a misszió kéthavonta megtartotta gyógyító heteit (január-március-május-szeptember-november), melyeken a 2008-as évben 2008-as évben 1100-an vettek részt. Ebből 480-an először. Fontos, hogy ezekre az alkalmakra, főleg a hétvégén sokan jönnek olyanok is, akik már szabadultak, egyrészt lelkileg erősödni, másrészt bizonyságot tenni az ittlévők előtt.

Februárban és decemberben hitmélyítő heteket tartottunk a már szabadult testvéreink részére. Az alkalmak áldásosnak bizonyultak, hiszen ilyenkor az egész család együtt van az Isten igéje körül. Olyan lelki élmények és problémák kerülnek felszínre, melyeket együtt tudunk az Úr elé vinni.

Minden évben több csendesdélutánt szervezünk a KRE gyülekezeteiben. Idén hét alkalmat terveztünk (Nagybereg, Nagymuzsaly, Búcsú, Beregrákos, Feketepatak, Nagyszőlős, Técső), de ennél sokkal többre került sor (Visk, Palló, Badaló, stb.). A csendesdélutánok alkalmával kettős cél van előttünk: egyrészt bemutatkozni egy-egy gyülekezet előtt, kik vagyunk, milyen munka folyik a misszióban, – ez egy prevenciós alkalom is, – másrészt a bizonyságtételek és az evangélizációs alkalom arra buzdítja az embereket, hogy ne nézzék tétlenül a körülöttük lévő szenvedélybetegek életét, mert van szabadulás. Sokan egy-egy ilyen alkalom után szánják el magukat a gyógyítón való részvételre.

Számos szabadultakból alakult bibliakör imádkozik azokért, akik még nem találtak rá a szabadulás útjára, végeznek missziót azon a helyen, ahol élnek.
Ebben az évben is alkalom nyílt arra, hogy ezeket a bibliaköröket meglátogassuk. Ilyenkor lehetőség adódik a személyre szabott kérdések megválaszolására, együtt imádkozásra, melyek mind-mind erősítik a közösségeket. Innen is látjuk mennyire szükségük van a szabadultaknak is a vezetésre, pásztorolásra, lelkigondozásra.
Sok családban történt betegség, haláleset. Ilyenkor is igyekszünk közösségben lenni a családtagokkal, együtt imádkozni.

A misszió épülete ad otthont a bibliakörvezetők továbbképzőjének, melyet havi rendszerességgel, alkalmanként 40-50 fő részvételéven a tavalyi évben is megtartottunk.

Sürgető kérdés a fiatalok körében végzendő szolgálat is. A 2008-as évben a nagyberegi és tivadarfalvi líceumokba kaptunk meghívást, valamint prevenciós előadásokat tartottunk a nyár folyamán mindhárom megye ifjúsági táborhetein. Sok olyan kérdése van a fiataloknak, amelyekre nem biztos, hogy a világban megfelelő válaszokat kapnak, ezért feladatunknak tartjuk az ő felvilágosításukat is a szenvedélybetegségek terén.

Munkatársaink körében az orvos személyét illetően történt változás. Molnár Attila gyakorló orvos, aki a beregszászi intenzív osztályon dolgozik, vállalta ezt a szolgálatot. Hála legyen az Úrnak, így folyamatos megfigyelés alatt állnak a hozzánk érkezők, akik napi vizsgálatokon is részt vesznek, kiküszöbölve ezzel a hirtelen alkoholmegvonás esetén fenyegető veszélyeket.

Isten különös kegyelmét tapasztaltuk meg anyagi téren is a 2008-as évben.
2006 tavaszán tettük le az új épületszárny alapköveit. 2008 májusában befejeződtek a külső munkálatok, és a novemberi gyógyítót hála az Úrnak, már az új épületben tartottuk. Itt van egy nagy előadóterem, két szinten szobák, társalgók, külön orvosi szoba, zuhanyzók, mosdók, mosókonyha. E mögött rengeteg imádság, anyagi hozzájárulás és munka van, amit a szabadultak önkéntesen ajánlottak fel azért, hogy Isten dicsősége meglátsszon ebben a világban. Sokan végigdolgozták az egész nyarat.
Ma már 110 férőhellyel folyik a januári alkalom.

Hála Istennek ma már elmondhatjuk, hogy egyre több gyülekezetben szavaznak bizalmat az alkoholizmusból szabadult élő hitű testvéreinknek, sőt sok helyen ők a gyülekezet mozgatórugói.
Így lehet igaz az ige szava: „Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled.” Lk 8, 39

id. Pocsai Sándor, a misszió vezetője

tovább

December első hetében hitmélyítő csendeshéten vehettünk részt a csongori missziós házban.

Vendégelőadó, evangélizátor: Visky János, erdélyi lelkipásztor.

Bővebben a "Napjaink" menüpont alatt.

tovább

Hálaadással szeretnénk tudatni, hogy a novemberi gyógyító hetek (november 3-14)az újjonnan felépült épületszárnyban lesz megtartva. Istennek hála sikerült belül is befejezni az épületet,hála a sok szorgos kezü hívő embernek, és imádkozó háttérnek. Íme néhány kép az új épületről tovább

Nagyszőlősön a misszió

Olyan sokszor jól indul az élet, fiatalság, gyermekek, ház, bútorok, család. Majd jönnek a viharok. Van, hogy már semmi nem fontos, csak az élet. Mindent feláldozunk. Pál apostol hajóstársai telerakodott hajóval indultak útnak. Aztán jött a vihar. Minden a tengerbe kerül, még sincs kilátás vagy remény az életben maradásra. Tizennégy napi éhínség, sötétség után jön a bíztató szó: „senki nem vész el, csak a hajó”. Ezt üzeni Isten Pálon keresztül. Ki az, aki bíztató szót tud mondani, csak az, akinek kapcsolata van Jézus Krisztussal. Akkor mondja, amikor eljön az ideje annak, hogy szóljon. Ez a szerepe azoknak, akik már találkoztak az Úr Jézus Krisztussal. Ezekkel az üzenetekkel hirdette Isten igéjét Nagyszőlősön a csongori misszió lelkésze, id. Pocsai Sándor. Saját életük hajótörését és menekülésüket mondták el: Imre István és Hunyadi Ilona (Tiszaújlak), valamint Perpék István (Beregdéda), akik a misszóban élték át szabadulásukat és értékelték át életüket.

A gyülekezet nevében nagytiszteletű Czirók Béla lelkész köszöntötte a vendégeket és invitálta őket szeretetvendégségre.

tovább

A Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszióban több mint 10 éve folyik áldásos munka. Hogy mit ítélünk meg áldásként, azonban személyenként változhat. Kerülhetünk olyan élethelyzetbe, amikor reményt vesztett a sötét. Sokak életében épp egy ilyen nyomorúságos időszak kell ahhoz, hogy egy gyakran említett szó – áldás – megelevenedjék.
Július 29-én, a Feketepatakon megrendezett csendesdélutánon három ember beszélt életének egy ilyen szakaszáról.
Baraté Bertalan (Déda) úgy emlékezett vissza, hogy huszonévesen kezdett rendszeressé válni életében az italozás. Bár annak idején szeretetből vette el feleségét, és szerette két kislányát is, az alkohol miatt sokat szenvedett családja. Megpróbált egyedül lemondani szenvedélyéről, de önerőből csak 6 vagy 8 nyolc hónapra futotta. Többször hallott a csongori alkalmakról, de minduntalan tiltakozással válaszolt. Mígnem ’99-ben Isten megengedte, hogy igent mondjon. A kéthetes alkalom utolsó négy napjára érkezett meg, részegen. De már nem egyedül ment haza.
Mi történhetett? Amit kánaáni nyelven megtérésként emlegetünk, olykor furcsa gondolatkörrel párosul azokban, akik hallják.
A dédai presbiter Csongoron azt érezte, hogy a bibliai történetek, az igehirdetések róla, hozzá szólnak. Kegyetlen józansággal szembesült azzal, hogy elrontotta, elhibázta, fájdalmat okozott… romok veszik körül. Ezzel egy időben elhitte azt, hogy az az Isten, akiről hall, tagadhatatlanul valóságos. Ez az Isten szeret, felállít, bekötöz, elkísér, képes szólni, és megváltoztatni az életed, a gondolkodásmódod.
Baraté Bertalan hazament, és kivágta a szőlőtőket, melyek évente 6 – 800 l bort adtak. Ma azt mondja, minden reggel hálával ébred, és tudja, hová tart mind maga, mind a családja élete. (10 év alatt a család többi tagja is hitre jutott)
György (Tiszaújlak) 15 évesen kezdett el rendszeresen alkoholt fogyasztani. A korai kezdet féktelen életbe torkollott.
Barátja kérésére 2006-ban részt vett a gyógyító heteken. Elmondása szerint addig nem tapasztalt békét, nyugalmat, szeretetet kapott, amit csak az Úr Isten adhat az embernek.
Tárczy Nándor (Gálocs) kipróbált minden módszert, amiről egy fiatal azt gondolhatja, hogy boldoggá teszi. Végül a marihuána által előidézett álomvilágba zuhant. Egy klinikán próbálták meg helyrehozni, sikertelenül. „Senki sem tudott lecsillapítani Istenen kívül. Ő helyreállította azt, amit én elrontottam, amikor a kezembe vettem az irányítást – emlékszik most vissza. – Harcolok ma is, de egészen más emberként. Még nem tudom, milyen leszek, de az Úr folyamatosan formál testileg, lelkileg.”
Így válhat a nyomorúság Istennel való áldott találkozássá emberek életében.
Hiábavaló azonban a tudás, ha a szív mélyén kétség ébred a felől, hogy valóban Isten áll a megváltozott életek mögött – figyelmeztetett Gyurkó Miklós, a misszió gondnoka, aki a gyógyító alkalmakra hívogatta mindazokat, akik megváltott életet szeretnének élni.
id. Pocsai Sándor, a misszió lelkipásztora, igehirdetésében (Gal 6, 7–8) a tévelygésről szólt. Elmondta, hogy amikor az ember nincs a helyén, nem tehet mást, mint tévelyeg. S ennek mindig meg volt, s ezután is lesznek következményei.
A teremetett világ eltévelyedett. Ha nem talál haza, menthetetlenül elvész. Isten azonban gondoskodott a haza vezető útról. Mind a 6, 5 milliárd ember számára Jézus Krisztus az egyetlen út (Jn 14, 6), melyen visszatalálhat.
A csendesdélután végén bőséges szeretetvendégség várta a jelenlévőket, melyhez Homoki Gábor, helyi lelkipásztor tolmácsolta a gyülekezet meghívását.
s. k.

tovább