Bethesda Jótékonysági Alapítvány
2012. Február 05., Vasárnap
Hírek és Aktualitások
Augusztus 15-19. között tanárok hete volt Csongoron a Missziós házban. A hét témája: Szembesülni a valósággal.
Hiszel te az Emberfiában?
Július 31-én ismét megtartotta csendesdélutánját a szenvedélybetegeket mentő misszió. Ezúttal a Somi Református Gyülekezet látta vendégül azokat, akik Isten színe előtt akartak elcsendesedni és a bizonyságtételek által megerősödni ezen a vasárnapon.
A csendesdélután részvevőit Dancs Edina, helyi lelkipásztor köszöntötte, a 107. Zsoltár 1. versével kérve áldást az együttlétre.
A bizonyságtevők között különböző korosztályok képviseltették magukat. Zekurics József (Nevetlen) története elsősorban a fiatalok számára volt tanulságos, Varga Lajos (Újlak) bizonyságtétele során nyilvánvalóvá lett: a keresztyéneknek is lehet része megpróbáltatásokban. Imre Attila (Beregszász) arról beszélt, hogyan jutott el az öngyilkosság gondolatáig, majd Bence Endre (Feketepatak) elbeszéléséből kitűnt: az élet második harmadában sem késő szabadulást kérni.
János evangéliumának kilencedik részéből olvasott fel válogatott verseket id. Pocsai Sándor, a misszió lelkipásztora. Az igehirdetés során arról tett bizonyságot, hogy ahol megáll a Názáreti – ahogy a vakon született ember életében is beigazolódott –, mindig történik valami. Jézus példát mutat számunkra, hogyan viselkedjünk a koldusbotra jutott emberekkel. Nem bűnbakot keres, ahogy gyakorta mi tesszük, hanem segítséget nyújt.
Ebben a történetben nem egyszerű gyógyításról olvasunk, a teremtéstörténet ismétlődik meg benne: Isten valamit önmagából ad, világosságot teremt – fogalmazott a lelkész. Az új élet feltétele tehát: hallani az igét, megfogadni tanácsát, és részese lenni a csodának. Ha a csodára legyintünk, azt az Urat vetjük meg, aki megcselekedte azt, figyelmeztetett.
Jézus azoknak jelentette ki magát, akik gyermeki hittel tudtak hinni benne. Az önigazultaknak, azoknak, akik mindent tudnak, marad a koldusélet…
A csendesnap megszokott módon szeretetvendégséggel ért véget, amit most a somi asszonyok készítettek el.
s.k.
Fotó: http://www.reformatus.com.ua/lap/szenvedelybetegekmentomisszioja/index.php?m=galeria&a=view&i=1403
továbbVan még bocsánat
Az a Jézus, akit a bibliai történetekből ismerünk, ma is él, és csodákat tesz köztünk, mondta id. Pocsai Sándor Mezőváriban, a szenvedélybetegeket mentő misszió csendesdélutánján. Azok ugyanis, akik saját szemükkel látták vagy bőrükön tapasztalták egy szenvedélybeteg életének helyreállását, mint csodát élik meg a változást. Vagyis, ha egy alkoholista rendezett életű emberré válik – olyan esemény történik, amit nem tartunk lehetségesnek eddigi tapasztalataink és ismereteink fényében – ahhoz hasonló, mint amikor a békából királyfi lesz.
Ha a párhuzamnál maradunk, június 26-án békák és királyfiak töltötték meg a református templomot Váriban – szabadulásra vágyók és szabadultak –, akiket csak egy csoda választ el, illetve köt össze egymással.
Mély és személyes tapasztalatokkal színesítették az együttlétet azok a bizonyságtevők, kiknek életében csodával egyenlő változás történt. Barta Elemér (Újlak) sokak emlékezetében úgy maradt meg, mint az a férfi, aki végső soron a padlót, majd a plafont is eladta a feje felől; maradt egy ágy, egyetlen szék, s az élete, amit eldob, ha Isten nem lép közbe... Molnár Valentina (Keresztúr) azzal kezdte mondanivalóját, hogy testileg ugyan 55 éves, de lelkileg 12 éve született újjá, s közben önzőségét megelégedettségre cserélte. A közel 400 fős hallgatóság előtt mondta el: Szeretlek, Uram… Szocska János (Bulcsú) arról beszélt, hogy az ital miatt megjárt fogdát és józanítót, majd keserűen tudomásul vette: ebből nem lehet kigyógyulni soha. De Isten orvosolta sérüléseit, s ugyanez az ember ma imával kel és fekszik… Bacsi Margit (Újakli) elmondta, nem törődött semmivel, már hajnalban azon volt, hogy legyen elég bor, amivel végül pokollá tette gyermekei életét, s megutálta saját magát. Csongorra kellett elmennie, hogy azt hallja: van bocsánat…
Jézus tud együttgondolkodni velünk a nyomorúságainkban. Belelát a szívbe, és nem marad közömbös – hangzott id. Pocsai Sándor igehirdetésében, amit a Jn 2, 1-től 12-ig terjedő versek, a kánai menyegző alapján tartott. A történet valamennyi szereplőjétől tanulhatunk valamit, mondta. Máriától elsősorban azt, hogy a hívő ember mindenütt okkal van jelen, mert Isten valamit vagy valakit rá bíz. Másodszor, hogy ő a problémát Jézus elé tette, és folytatta a dolgát, amit nekünk is utánoznunk kellene. A második személy, akinek jelenlétével foglalkozni kell, maga a Mester, aki azért vesz részt az esküvőn, hogy ott megtegye az első jelet: a víz borrá változtatását. Jézusra az elfogadott meghívások miatt rásütik, hogy ő a bűnösök barátja. A csendesdélutánok is ilyen alkalmak: a bűnösök találkozója a Mesterrel, fogalmazott az igehirdető. A szereplők harmadik csoportja a névtelen szolgáké, akik az értelemnek ellent mondva megtöltötték a vedreket, s nem kérdeztek vissza. Utoljára a balga násznagyról beszélt a lelkész, aki nem találkozott Jézussal, bár a közelében történt meg a csoda. Hasonlóképpen járhatunk, ha ugyan megkönnyezzük a megható élettörténeteket, de nem kérdezzük meg, ki volt az, aki csodát tett. A bor megaláz, ellenben aki a Szentlélek édes borát kapta, teljes az öröme. Isten olyan örömöt ad, amit nem kívülről kell bevinni a szervezetbe, hanem belülről árad kifelé, fogalmazott a lelkipásztor.
A szolgálatokat Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke, helyi lelkipásztor köszönte meg. Isten dicsőségét hirdették, akik bizonyságot tettek és igét is hirdettek – mondta –, mert Isten csodálatos tetteiről számoltak be, arról, hogy Ő most is él, és szabadítást tud adni mindazoknak, akik hozzá menekülnek. Biztatott és bátorított mindenkit: rabságaikból meneküljenek az Úrhoz, mert Nála van megoldás a szenvedélyekre, a hitetlenségre. Mert minden bűnnek, nyomornak forrása a hitetlenség.
A gyülekezet azonkívül, hogy imaháttérrel szolgált, szeretetvendégséggel is készült erre a napra, amit a parókia udvarán terítettek meg a közelről és távolról érkezők számára.
Soós Katalin
Csendesdélután Csongoron
A csongori református gyülekezet vasárnap csendesdélutánra hívta mindazokat, akik mások hite által is erősödni szeretnének. Érkeztek is a hívek egészen Aklitól Ungvárig, így zsúfolásig megtelt a templom, s még a kertben kihelyezett lócákat is elfoglalták az igére éhező népek. Akiket a helyi ifjúsági együttes – Csákány Ágnes kántor vezetésével – dicsőítő énekekkel fogadott. Taracközi Gerzson munkácsi lelkész előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy fel kell ismernünk az Istentől rendelt időt, meg kell tanulnunk gazdálkodni azzal, meg kell értenünk, mikor minek jön el az ideje. Hajlamosak vagyunk a múltban élni, a jövőre áhítozni. Pedig a mát kell úgy megélnünk, hogy a jövőben elmondhassuk, ahogy azt Pál is tette: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4, 7)
A ma embere sokszor megkérdezi: miért engeded, Uram, a szenvedést? Az igehirdetésben erre is választ kaptunk: a kereszt útja az Isten megdicsőítése.
A kereszthordozással készít fel bennünket Isten a Vele való találkozásra. Isten emberré lett Jézusban, megdicsőülése is a kereszten volt. Odaadta magát érettünk, hogy akik Őt követik, azoknak örök élete legyen. Nem tékozolhatjuk el hát mi sem a Tőle kapott időt. Egész életünkből sugározzon, hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk, hogy krisztusi lélek lakozik bennünk, hogy egész életünkkel Őt dicsőítjük. Valóban így élünk?
Ismered-e az igaz Istent? – tette fel a kérdést Mező Miklós bátyúi lelkész. Jézust megismerni csak az tudja, aki elfogadja Őt úrnak élete fölött. S hogy igazán megismerjük, először találkozni kell Vele, és együtt kell élni Vele! És aztán hitet kell tenni róla. Sajnos a ma embere sokszor félhívő, félkeresztyén, mert az „szalonképes”. Az igaz hívőt gyűlöli a világ, kevesen vállalják fel. Ennek elviseléséhez bátorítást ad az ige Péter 1. levelének 4. részében.
A krisztuskövetésnek ára van. Vállalod-e a nehéz utat Jézussal, Jézusért? – tette fel a kérdést Mező Miklós, aki István vértanúságát állította példaként.
Jézus odaszentelte magát, hogy mi is megszenteltekké legyünk az igazságban. Cseresznye Albert hetyeni lelkipásztor a főpapi imádságot helyezte a hallgatóság szívére. Ebben Jézus érettünk, az Őt követőkért esedezik. Azt kéri, hogy „Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt”. Meg tudjuk becsülni ezt az „akaratot”, ezt az ajándékot? Oda tudjuk adni engedelmességből magunkat az Úrnak? Az üdvözül, aki mindvégig állhatatos marad, hívta fel a figyelmet a lelkész.
Összefoglalójában id. Pocsai Sándor helyi lelkész hangsúlyozta: Isten népének áldozatot kell hozni, hogy erősödjön. Ki kell használni az Istentől rendelt időt.
Az alkalmon többen is bizonyságot tettek arról, hogyan munkálkodott életükben Jézus, hogyan szabadultak meg káros szenvedélyüktől a csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszióban, hogyan változott meg azóta életük. A csendesdélután folyamán többször is szolgált a csongori ifjúsági együttes, a résztvevők énekkel dicsérték az Urat. A szünetben pedig a gyülekezet asszonyai szeretetvendégségre hívogatták a csendesdélután résztvevőit.
Ez alkalomért is Istené a dicsőség!
Marton Erzsébet
Csendesnapot tartott a Szenvedélybetegeket Mentő Misszió
Míg a nyárig tartó időszakban a gyógyító és hitmélyítő hetek lehetőséget adnak a szabadulni és megerősödni vágyóknak arra, hogy tíz napot védett környezettben, a misszió területén töltsenek, addig kora tavasztól sokszor ugyanezek az emberek kiszállások során járják a gyülekezeteket, hogy másoknak is elmondják élettapasztalataikat, bizonyítékai legyenek annak, hogy az Úr ma is csodákat tesz a földön.
Az idei első missziós délutánnak február 27-én a borzsovai gyülekezet volt házigazdája. A színültig megtelt templom azt tanúsította, sokan kíváncsiak a – pejoratív jelentésben elterjedt – csongoristák mondanivalójára. Az alkalom egyszersmind házassággondozó szolgálat is volt. Házaspárok tettek bizonyságot a gyülekezet előtt arról, hogy a legáldatlanabb körülményekből is van kivezető út – Krisztusban. Mind a badalói Nagy, a bergújfalui Molnár és a beregszászi Bakos házaspár beszélt arról, milyen pusztítást végzett egyik vagy másik fél iszákossága a családban, hogyan jutottak el addig, hogy a válást latolgassák; vagy éppen az öngyilkosság gondolatáig.
2011. február 7-11. között hitmélyítő hétre került sor a csongori missziós központban, melyen kb. 130-140 ember vett részt. A hét témája: Csaló, vagy Isten harcosa? Ahogy a cím is utal rá, az ősatyák közül Jákóbról és életéről volt szó. Minden reggel áhítattal kezdődött, melyeken az Úri imádságot magyarázta részletesen Bernát Tamás. Délelőtt és délután hangzott el előadás a már említett témában, melyet imaközösség előzött meg és közös beszélgetés követett. A szerda, csütörtök és péntek délelőtti előadást Taracközi Gerzson munkácsi lelkipásztor tartotta, a többi előadáson pedig id. Pocsai Sándor szolgált. Esténként ifj. Pocsai Sándor evangelizált.
Az előadásokon elhangzottak felhívták a hallgatóság figyelmét a keresztyén élet jellemző buktatóira. Hétfőn és kedd délelőtt az eladott és a csalással szerzett áldásról volt szó, melyek a testvér-testvér és a szülő-gyermek kapcsolat problémáit részletezték. Ezek után a menekülő ember című előadás hangzott el, melyen Jákób meneküléstörténetén keresztül mindannyian magunkra ismerhettünk. Jákób életében a találkozások jelentették Isten nevelő iskoláját, ennek ellenére ismét csaláshoz folyamodik, és ez jelenti számára a meggazdagodást. Szabad-e nekünk így tennünk, ha ez a gazdagság nem Istentől van? Meggazdagodva Jákób elindul hazafelé, de találkozik bosszúra éhes bátyjával, kivel szemben Isten megtartja, hisz előző éjszaka küzdelemben más nevet, más áldást kap, és ami a legfontosabb, Isten lesz az ő megváltó Ura. Egyenes, konkrét válaszokat kaphatott mindenki a beszélgetések alkalmával bármilyen felmerülő kérdésére, természetesen az ige fényében. Bizonyságtételeket is hallhattunk, melyek vagy intő példát vagy megerősítő bizonyságot adtak mindannyiunk számára. Mind délelőtt mind pedig délután az imaközösségeken egy akarattal adtunk hálát Istennek mindenért, könyörögtünk a témához kapcsolódó és egyéni problémáinkért.
Számomra az egész hét legfontosabb mondanivalója az volt, hogy komolyan kell vennünk az Istennel való kapcsolatot. Nem lehet csalással áldást szerezni, nem lehet félretenni Isten igéjét semmilyen élethelyzetben.
A nagyelőadó központi igéje: „Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled.” (Lukács 8, 39a) Tegyünk mi is ekképpen!
Soli Deo Gloria!
Kállai Imre
A csongori misszió 2010. december 6-10. között tartja szokásos évi hitmélyítő hetét.
Ebben az évben a szolgálattevők között vannak a misszió állandó munkatársai: id. Pocsai Sándor és ifj. Pocsai Sándor, valamint vendégelőadó és az esti evangélizációk igehirdetője Cseri Kálmán lelkész.
továbbA csongori misszió csendesnapja Péterfalván július 18-án, vasárnap lesz megtartva. Kérjük a lelkipásztorokat tájékoztassák a környék gyülekezeteit.
Kezdési idő: 14 óra
Február első hetében hitmélyítő csendeshét volt a csongori Bethesda missziós központban. A hitmélyítő szabadultak számára volt felkínálva. Olyan szabadultaknak, akiket Isten kegyelme valamilyen pusztító szenvedélyükből vagy kevésbé látványos bűneikből, hitetlenségükből szabadított meg.
Sokan éreztük szükségét hitünk mélyülésének, erősödésének: 100 körül volt a résztvevők száma. Az alkalom központi kérdése volt: a helyünkön vagyunk-e? „…állíts helyre minket…”- szól a 80. Zsoltár 4. versének könyörgése, mely a csendeshét vezérigéje volt.
A szolgálattevők (id. Pocsai Sándor, ifj. Pocsai Sándor, Marton Árpád) Jónás próféta történetén, Sámuel és Illés intelmein, Pál levelein keresztül szembesültek és szembesítettek bennünket is az Isten iránti engedelmesség kérdésével.
Az igehirdetést, evangélizációt kiegészítette és megerősítette a közös imádkozás lehetősége. A Szentlélek munkájaként sokan megéltük önmagunk méltatlanságának valóságát és az Úr mentő kegyelmének nagyszerűségét. Erről vallottak a személyes, kötetlen beszélgetések, bizonyságtételek is.
Az ötödik napon Istenünk és a szolgálattevők iránti hálával a szívünkben, hitajándékunkban megerősödve indultunk az Úrtól rendelt helyünkre.
Nagy Enikő
2010. január 4-től ismét megtartotta gyógyító alkalmát a Csongori Szenvedélybetegek Mentő Missziója. A gyógyító mottója: „Lehetőségünk: Uram siess segítségemre! Vedd igénybe!” Ezen a gyógyító alkalmon 220 ember fordult meg. Ennek a létszámnak kb. 20 %-a 20 év körüli fiatal volt, akik közül sajnos voltak, akik már szenvedély rabjaiként jöttek gyógyulni. Voltak fiatalok, akik már gyógyultak és hozták a szenvedélybeteg barátaikat, de azokat is, akik még nem szenvedélybetegek, de bármikor azzá válhatnak, ha Isten nélkül élnek tovább.
Voltak már szabadult férjek, akik már a visszaszerzett feleségeikkel jöttek, hogy rendbe jöjjön a házaséletük és együtt kövessék Krisztust. Voltak szabadult házaspárok, akik gyerekeiket hozták el, hogy megismerjék ők is azt az Urat, aki új életet adott nekik, hogy gyermekeik megismerve az Úr Jézus Krisztust ne járják meg életük során azokat a mélységeket, amelyeket a szülőknek kellett megjárniuk, mert Isten nélkül rendezték be életüket.
Nagyon sok szabadult jött el, akik bizonyságtételeikkel biztatták a szabadulni vágyó embereket, elmondva nekik, hogy őket miből milyen életre szabadította meg Jézus Krisztus. A szabadultak mindig nagy örömmel találkoznak újra és újra szabadult társaikkal egy-egy ilyen gyógyító alkalmon.
Isten Szentlelke és igéje által most is munkálkodott hatalmasan. Szabadította azokat, akik hívták: Uram, siess segítségemre!
Újra átélhettük, látva sokak szabadulását, azt az örömet, ami a mennyben is van egy bűnös ember megtérésén.
Az esti evanglizációk alkalmával Csákány Tamás az Érdligeti Gyülekezet lelkésze hirdette Isten igéjét.
Ezzel a rövid beszámolóval is szeretnénk biztatni a szenvedélybeteg fiatalokat, hogy ne várják meg, míg teljesen tönkremegy az életük, mert van szabadulás Jézus Krisztusnál. Vegyék igénybe!
Február 1-től 5-ig hitmélyítő hétre várjuk majd a szabadultakat. A misszió következő gyógyító alkalma pedig március 1-11. között lesz megtartva.
Pocsai Mária, a misszió munkatársa
December 7. és 11. között hitmélyítő hetet tartunk szabadultaknak.
A hét témája: "Arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek."
Urunk kegyelméből már 11. alkalommal gyűltünk össze a csongori missziós központban az öreghívők találkozójára.
Kik is az öreg hívők? Akik a második világháború utáni években tértek meg, fogadták el személyes Megváltójuknak Jézus Krisztust.
1999-ben jöttünk először össze erre a találkozóra. Akkor 50–60-an voltunk. Azóta az Úr rendelése szerint többen hazatértek drága Megváltónkhoz, sokan pedig már nem tudnak kimozdulni otthonaikból a betegségük miatt.
A mostani alkalmon 25-en voltunk együtt, testileg megfáradt, de lélekben eleven öregek, hogy hálát adjunk a kegyelemben megtett útért, az átélt csodákért, a kudarcokért. De főleg, hogy örvendezzünk és dicsőítsük drága Urunkat még itt, e földi vándorlásunkban.
A lelki táplálékot Gulácsi Lajos nyugalmazott püspök úr és id. Pocsai Sándor igemagyarázatai szolgáltatták. Gulácsi Lajos a 2Mózes 15, 16–17-ből erősítette hitünket, a választott nép vándorlása során átélt csodákkal. Ahogyan Izrael népe megszabadult Egyiptomból Istenünk által, úgy szabadultunk meg mi is a bűn rabságából Jézus Krisztus által.
Id. Pocsai Sándor a József történetével szolgált. Nem is gondolják sokan, hogy a több ezer éves történet mennyi aktualitással bír napjainkban is.
Az én szívemet az ragadta meg először, hogy József rossz híreket hordott, mert nem tudott jó hírekkel szolgálni testvéreiről. József sorsa benne volt Isten üdvözítő tervében.
Azután József életéből abban is magunkra ismerhettünk, hogy ha Istennel járunk mi is lehetünk sok-sok kísértésben, börtönben, Ő megsegít, kihoz ezekből. Ma is érdemes ráállni Isten szavára és engedelmeskedni Neki, mert így töltjük be küldetésünket. Ne ködösítsünk senki előtt, hanem merjük idézni az igét, mert ez szabadító hatalom és mert hallottuk, hogy József Jézus Krisztus előhírnöke, mi is lehetünk Isten hírnökei.
Áldott legyen drága Urunk, hogy ez évben is találkozhattunk! „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk…” (332 Halleluja)
Molnár Ilona, Munkács
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.”
Az 50. zsoltár 15. verse volt a vezérigéje a Szenvedélybetegeket Mentő Misszió gyógyító hetének. Augusztus 31 – szeptember 10. között kb. 60 gyógyulni vágyó beteg érkezett – nemcsak a KRE gyülekezeteibő, hanem a határokon túlról is – a csongori misszióba, ahol Isten Szabadító Úrként mutatkozott be. Az itt töltött idő alatt Isten az Ő igéje által kereste az alkoholtól, dohányzástól, okkult dolgoktól megkötözött életeket. Az ideérkezők gondolatébresztőkön, evangelizációkon, közös ének- és imaórákon, csoportos beszélgetéseken, valamint személyes lelkigondozói beszélgetéseken vehettek részt. A tíz nap folyamán sok szabadult érkezett, hogy a vágyakozókat erősítse személyes bizonyságtételével.
Legyen áldott az Úr mindazokért, akik segítségül hívták az Ő nevét, és a misszió szolgálattevőiért! Legyen áldott az Isten az Ő mentő szeretetéért!
P. B.
1/3
