2011. október 11.-én a Sion Rádió támogatásával ismételten vidám táncházban vehettek részt Ungvár diákjai.
Még a hiányos parketta sem vette el a jelenlévők kedvét. A kopott, sokat látott terem megtelt élettel,vidám zsibongás adtata tudtul az ajtón kívül maradtaknak: ideje beljebb kerülni, fergeteges hangulat várható! S csakugyan: Birta Zoltán vezetésével megelevenedtek a különböző népek táncai, s türelmes tanítgatásának hála, a táncház végére még a magukat „botlábúnak„ nevezők is kevésbé érezték magukat botlábúnak. Kipirult arcok, csillogó szemek, ragyogó mosolyok árulkodtak az elégedetségről.
Nem az első, s reméljük, nem is az utolsó ilyen alkalom volt ez. A következőre is szeretettel várunk mindenkit!
„A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.”
Péld 17:22

Kocsis Julianna

tovább

 

Szeptember 29.-én és október 13.-án az ungvári református templomban a megszokott „városi ifik” időpontjában különleges programokon vehettek részt az odalátogatók: Wass Albert erdélyi író életével s munkásságával ismerkedhettek meg. Első alkalommal Koltay Gábor filmjét nézhettük meg Wass Albertről, melynek címe azonos az író nagysikerű regényének címével: Adjátok vissza a hegyeimet. Az alkotás, műfaját tekintve, átmenet a dokumentum- és a játékfilm között, így képet kaphattunk az író tragikus, jellegzetesen trianoni sorsáról. A második estén Horváth Katalin egyetemi docens tartott előadást Wass Albertről, összefoglalva életútja jelentősebb mozzanatait, így aki a filmvetítésen nem tudott részt venni, szintén képet kapott az íróról. Emellett felolvasott Wass Albert néhány művéből, melynek köszönhetően valószínűleg azok is kedvet kaptak e nagyszerű író alkotásai olvasásához, akik eddig nem sokat tudtak sem személyéről, sem munkásságáról. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak, akik e szép vidék lakosai vagyunk, minden nyomorúság és nehézség mellett talán szintén sokat jelentenek, jelenthetnek a fentebb említett regény méltán híres sorai:

„Egy érdekel csupán: adjátok vissza a hegyeimet!
Mert bármit is mondjanak a tudósok, a fiskálisok és a katonák: azok a hegyek az enyéimek. Mint ahogy én is hozzájok tartozom attól a perctől kezdve, hogy megszülettem a lábok alatt, abban a kis házban, s ők benéztek hozzám az ablakon. Nem a telekkönyv szerint voltak az enyéimek, az igaz. De enyéimek voltak Isten rendelése szerint, azáltal, hogy ott születtem s ott lettem emberré.
Adjátok vissza a hegyeimet!”

Kocsis Julianna

tovább

 
Áldjátok az Urat- énekeljük sokszor olyan szívesen. De hogyan is? ''Dicsérjétek az Urat citerával; tízhúrú hárfával...''- kapunk választ rá a zsoltárokból. Mikor? ''Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben''- olvashatjuk Timóteusnál. Hol? ''Mindenütt, minden gyülekezetben''- írja Pál. Tehát közösségünkben és idegenek között, népünknek és más népek felé szolgálva, templomban és otthonainkban, városban és falvakban, utcákon, parkokban és tereken egyaránt - értelmezhetjük jelenkori helyzetünkre nézve.

Ilyen indíttatással és céllal került sor immár másodízben az UREGY közösségének utcai dicsőítésére, amely szeptember 22.-én valósulhatott meg a Filharmónia épülete előtti parkban, Ungvár központjában. A gyülekező szokás szerint a református templom előtt kezdődött 5 órától. Ezt követően a kis csapat hangszerekkel és énekeskönyvekkel felfegyverkezve átvonult a kiszemelt parkba. Hamarosan fel is csendült az első ének, amelyet sorba követtek a Krisz-énekeskönyvből jól ismert énekeink, sok más kedves dicséret társaságában.

A parkban pihenő emberek szemmel láthatóan nem idegenkedtek a sok fiatal hang zengő énekétől.S bár a legtöbben azért tartózkodó távolságból figyelték az eseményeket, meglepetésünkre egy turistacsoport hosszabb időre elidőzött mellettünk. Mi több, a csoport egyik fiatal tagja, aki maga ukrán protestáns felekezethez tartozó keresztyén fiatal, megajándékozott minket egy orosz nyelvű dicsőítő énekkel gitárkíséretben. Megköszönve társaságunkat Istennek adott hálát, hogy ily messze az otthonától is keresztyén közösségre lelhetett. Nekünk sem volt kisebb élmény megtapasztalni hogy Isten dicsérete mindenütt halló fülekre talál, s összeköt, bárhol is legyünk a világon.
A szünetben keksz és ásványvíz pótolta a hangszálak munkájával elhasznált energiát. Igy aztán még jó darabig zengett is a dicséret Ungvár szívében.
Istennek legyen hála érte!

Oroszi Dávid

tovább

Szeptember elsejét, sok sok év után, az ungvári református templom harangja évnyitó Istentiszteletre hívogatott minden elsős diákot, egyetemsitát, tanárt és gyülekezeti tagot, mindenkit, aki Isten igéjével szerette volna elkezdeni a 2011-2012-es tanévet.

Az évnyitó Istentisztelet ötlete májusban született meg az Ungvári Református Egyetemi Gyülekezet (UREGY) közösségében. A gyülekezet tagjai tárgyalásokat folytattak a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar vezetőségével, akik támogatták ezt a kezdeményezést. Így mindnyájan izgatottan vártuk, vajon mit hoz majd a szeptember elseje.

Az Istentisztelet igehirdetéssel kezdtük el. Közöttünk szolgált Héder János ungvári lelkész, aki arról beszélt, hogy mekkora lehetőség az, hogy van egy keresztény közösség ahova az elsősök jöhetnek, ahol várják őket, és bármikor készek segíteni nekik.

Az igei rész után következett az UREGY gondnokának, Váradi Enikőnek a köszöntése, aki bátorította az elsős diákokat arra, hogy legyenek kitartóak, járták végig azt az utat, amit Isten jelölt ki számukra, továbbá beszámolt arról, hogyan lett egy kollégiumi közösségből egyetemi gyülekezet.

A gondnok köszöntése után felszólalt Horváth Katalin az UNE Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar Magyar Filológiai Tanszékének docense. Az őszinte és bölcs gondolatokat követően az egyetemi gyülekezet ifjúsági dicsőítő csapata énekelt. Közben Papp Adrien előadásában elhangzott a Tanulj c. Vers. Az énekek után Marofejeva Nelli imádkozott az elsősökért, kérve Isten áldását mindennapjaikra. Ezután Héder János minden elsőst külön áldott meg. Végül közösen énekeltük el a Himnuszt, és kisebb szeretetvendégséggel zártuk az alkalmat.
Reményeink szerint ezzel az Istentisztelettel hagyományt teremtünk, s jövőre még többen tudjuk majd elkezdeni Isten közösségében az újabb tanévet.

Marofejeva Nelli

tovább

 
2011. október 1. a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISz) által került megrendezésre Ráton az ifjúsági csendesnap. Ugyanezen időben a református egyház másik két megyéjében Bereg és Ugocsa szintén ifjúsági csendesnapot tartottak. A téma mind három helyszínen ugyanaz volt: Ki vagy Uram?

Amint már megszokottá vált a csendesnapokon való dicsőítést különböző Kárpátaljai református együttesek végzik. Az idén minket az UREGy zenekarát érte a megtiszteltetés, hogy a nap alatt a dicsőítést vezessük.
Egész héten gyakoroltunk és izgalommal vártuk a bizonyos napot. Hiszen ilyen nagyobb szolgálati lehetőség, most érte először zenekarunkat. Elérkezett a várt szombati nap és kis csapatunkkal elindultunk Rátra. Megérkezve szívélyes fogadtatásban részesültünk, és a rövid pihenő után neki láttunk az előkészületeknek. Miközben hangoltunk a fiatalok körülöttünk lassan megtelítették a templomot, és el is kezdtük a gyülekező énekeket. Majd Szimkovics Tibor helyi lelkész köszöntötte
a jelenlevőket és egy áhítattal megnyitotta az alkalmat. Ezután jött a mi szolgálatunk énekeltünk, énekeltettünk és éneket tanítottunk méghozzá a Nálad lett borrá a víz c. éneket, mely a nap vezér énekévé vált. A dicsőítés után a Ráti ifjúsági csoport szolgálatát hallhattuk, majd Dancs Edina a Kárpátaljai Református Egyház Ifjúsági lelkésze ráhangoló meditációra invitálta a jelenlévőket. Megnyugtatok mindenkit, ebben a meditációban semmi keleti dolog nem volt. Mindössze annyiból állt, hogy tesztlapokat kaptunk, mely segítségével azt fejtegettük, hogy ki számunkra Isten és milyen formában van jelen az életünkben. A meditáció után Jakab Attila somi lelkipásztor előadását hallhattuk, melyben több Bibliai történet alapján próbálta rávezetni a hallgatóságot, hogy ki is valójában az Isten. Majd ismét dicsőítés következett, és ezután elérkeztünk a szünethez, ami alatt bőséges szeretet vendégség várta az ott lévőket. Köszönet érte a Ráti gyülekezetnek. A csendesnap második felét újból énekléssel kezdtük, a s már megtanult éneket is újra felelevenítettük. Közben zenekarunk egyik tagja Marofejeva Nelli tett tanúbizonyságot arról, hogy Ki az ő számára Isten. A bizonyságtétel után ifj. Pocsai Sándor, csongori lelkipásztor evangelizációja következett. Amiben Lázár történetén keresztül szólította meg a hallgatókat. Végül Dancs Edina zárszavai után, elénekeltük a KRISz himnuszát és lassan búcsút vettünk egymástól.
Ezúton szeretném a zenekar és a magam nevében is megköszönni a lehetőséget, hogy ott lehettünk és dicsérhettük Istenünket. A szervezők életére Isten gazdag áldását kívánjuk. A ráti gyülekezetnek pedig Krisztusban még nagyobb növekedést kívánunk.

Váradi Enikő

tovább

Idén is megrendezésre került a Kárpát-medencei református egyetemi gyülekezetek őszi kirándulása. Az úticél a Habsburg császárok székhelye, Ausztria jelenlegi fővárosa, Bécs volt.

 

Több, mint ötven egyetemista vett részt az alkalmon, a debreceni, szegedi és budapesti egyetemi gyülekezetek mellett egy tízfős, UREGY-FRIGY vegyescsapattal képviseltette magát Kárpátalja is.
A pénteki nap a majd ötszáz kilométeres táv leküzdéséről szólt, estére érkeztünk meg szállásunkra, a soproni gyerektáborba, ahol meleg vacsorával vártak minket.
A szombati nap korán kezdődött, hogy minél előbb nyakunkba vehessük úticélunkat  A délelőtt folyamán egy interaktív városnézésben volt részünk, amely során egy képzeletbeli bécsi egyetemista egy napját jártuk végig: megcsodálhattuk a húspiacot, az első kávéházat, a Mozart-házat, a Stefansdomot, a Naschmarktot, a parlament és a városháza épületét és még sok egyéb óvárosi nevezetességet. A városnézés alatt a debreceniekből álló csapat vetélkedett egy Szeged-Kárpátalja-Budapest vegyescsapattal, különböző feladatokat teljesítve a városnézés során. A délután ötórás szabadprogrammal kezdődött, ahol mindenki, saját térképe alapján vehette nyakába a várost. Ezután az aznapi program a Bécsi Evangélikus Gyülekezet bázisán folytatódott, ahol a helyi magyar református gyülekezet lelkipásztora köszöntötte a hétvége résztvevőit, majd, csatlakozva a Kárpát-medencei imaéjjelhez, egy imasétán vehettünk részt, amelynek központi témája a család volt. Közös éneklés és vacsora után visszatértünk szállásunkra.
A vasárnap istentisztelettel kezdődött, Czagány Gábor szegedi egyetemi lelkész tartott prédikációt életünk útjairól, Isten elhívásáról az 1Móz 12 1-3 alapján. Az istentisztelet után kihirdették az előző napi vetélkedő győztesét, amely a Szeged-Kárpátalja-Budapest vegyescsapat lett. A győztes csapat egy házi készítésű Sacher-tortával gazdagodott  A hétvége lezárásaként egy gyors soproni városnézés következett, ahol bebarangolhattuk a belvárost, majd a busz megindult Debrecen felé, hazaszállítván a résztvevőket.
Az alkalomért hálával és köszönettel tartozunk elsősorban Istennek a hitmélyítő alkalmakért, a lehetőségért a világlátásra és azért, hogy épségben megőrizte a csapatot a hétvége alatt. Továbbá szeretnénk köszönetet mondani a debreceni egyetemi gyülekezet lelkipásztorainak és tagjainak a sok segítségért, gondoskodásért valamint a szegedieknek az imaséta előkészítéséért. Isten őrizze meg őket! Soli Deo Gloria!

Pallay Feri

Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen. Még ha ugyanoda megy is az ember, és ugyanazokkal találkozik, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Nem érezném ugyanazt. Számomra ez az utazás lényege. Emberekkel találkozni, megtanulni nemcsak elfogadni egy másik kultúrát, hanem élvezni is; úgy venni részt benne, mintha helybéli lennék, és úgy reagálni mindenféle benyomásra.
Nicholas Sparks

tovább

”Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy… tudjon választást 
tenni a jó és gonosz között.”
(1.Kir. 3:9)
Az agyadból indult… lassan „lefagytál”. Majd ez a hidegség elérte a szíved, a gyomrod, a végtagjaid, s most hatalma alatt állsz. Szinte remegsz… Félsz. Magad sem tudod mitől. Legszívesebben elbújnál… elrejtőznél az emberek elől, hogy ne lásson, ne kényszerítsen tekintetével senki arra, ami most rettegésbe tart… a döntésre. De döntened kell! Nap mint nap meg kell hoznod a magad döntéseit. Határoznod kell kisebb és nagyobb dolgokban, melyek befolyásolhatják a napodat, vagy az egész életed. Mész-e órára? Tanulsz-e szorgalmasan, vagy majd csalsz? Megbocsátasz-e a melletted lévő embernek? Kit engedsz be az életedbe, s kit tartasz szándékosan távol? Melyik kínálkozó lehetőséget használod ki? Pénz vagy erkölcs? Hit vagy haverok? Oh, mily egyszerű kérdéseknek tűnnek ezek, s mégis milyen súlyosak. Kapcsolataid, erőd, emberséged… hited múlhatnak rajtuk. Hogy döntesz? Egyáltalán létezik-e jó döntés?
A válasz egyértelműen igen. Létezik. Csak tudnod kell, hogy hol keresd. Ott gyökerezik, ahol az engedelmesség. Ha engeded, hogy Isten vezessen, néha bizony keményen oktasson, akkor nem kell remegő szívvel botorkálnod a döntéseid terhe alatt, akkor hittel tanulhatsz különbséget tenni a jó és a rossz út között. 
Salamon Izráel királya volt. Döntései előtt emberek százai hajoltak meg és bólogattak engedelmesen. Hatalma volt, nagy hatalma és mégis látta, hogy engedelmesség nélkül, Istentől kapott értelem nélkül képtelen helyes döntéseket hozni. Te látod már ezt? S akarod látni? Vagy a bizonytalanság fogságában akarsz rettegve döntéseket hozni egész életeden át? Ha nem, akkor dönts Isten mellett és kérj tőle bölcsességet ahhoz, hogy dönteni tudj.
/Papp Adrien/

tovább

Idő 2011. szeptember 1. · 12:00 - 13:30 Helyszín Ungvári református templom Program: Ünnepi istentisztelet igét hirdet: Héder János, a KRE főjegyzője, ungvári református lelkész Az UREGY gondnokának köszöntője Az UNE magyar kara tanárainak köszöntője - Horváth Katalin docens Az UREGY szolgálata Imádság az elsősökért Szeretetvendégség SZERETETTEL VÁRUNK MINDEN MAGYAR DIÁKOT FELEKEZETI HOVATARTOZÁSTÓL FÜGGETLENÜL! tovább

Évzáró bográcsozás

Ha évvége, akkor bográcsozás... Erre a rendkívüli alkalomra az idén a 4-es koli melletti hegyen került sor. Már maga a helyszín is különleges volt, teljesen elfelejthettük a város minden zaját s a természet hangjaiba elmélyülve a madarak csicsergésével kórusban dicsérhettük a Mindenség Urát. Egy áhítat keretén belül Szabó Ivett Isten dicsőítésének fontosságára mutatott rá a 47. zsoltár alapján: „ Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!” (2 v.).

Mindeközben a szorgos kezek és a pattogó tűz ínycsiklandozó ételt készített, ami után mindenki megnyalta kétszer mind a tíz ujjacskáját.

Reméljük az évkezdő bográcsozásra sem kell hiába várnia a tisztelt társaságnak.

Papp Adrien

 

tovább

Egyetemista – főiskolás hétvége

 

Április 29 – május 1 között ismét megrendezésre került a beregszászi és ungvári diákok közös alkalma, az egyetemista – főiskolás hétvége tavaszi kiadása, melynek helyszínéül most Csongort választottuk. Mint mindig, az előadások, csoportbeszélgetés, evangelizáció most is egy adott témát jártak körbe, mely jelen esetben így hangzott: „Óember – Újember”. Első hallásra ugyan kicsit elcsépeltnek tűnhet a téma (bevallom, én magam is így voltam ezzel), de azt hiszem, a hétvége résztvevőinek többsége rádöbbent arra, hogy ez egyáltalán nincs így. Ennek egészen egyszerű oka van:  óemberünk folyamatosan jelen van bennünk, s így sajnos – tetszik vagy sem - , naponta küzdenünk kell vele, hogy az újember, a krisztusi lelkület kerüljön előtérbe. Ahogy azt szombat délelőtt Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke is hangsúlyozta előadásában , tudnunk kell, hogy bár az óemberünknek vannak az életünkben megnyert  csatái(ilyen az, amikor egy – egy próbában elbukunk, vétkezünk), de már legyőzetett, hiszen Krisztus megváltott minket. Délután Estók István, nagymuzsalyi lelkipásztor az újemberről beszélt, este pedig Szanyi György, a KRISZ elnöke evangelizált közöttünk.

A hagyományokhoz híven a hétvégét tábortűz, vidámest, csoportbeszélgetés, imaséta és sok – sok éneklés színesítette. Vasárnap délelőtt a helyi gyülekezettel együtt részt vettünk az istentiszteleten, ezt követően pedig úrvacsorával zártuk alkalmunkat.

Reméljük, e szép hagyomány nem szakad meg, s ősszel ismét megrendezésre kerülhet az „egy – fős hétvége”!

Soli Deo Gloria!

Kocsis Julianna

 

tovább

 

A hitet megtartani

 

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” 2Tim 4,7-8

Pál apostol egy igazi versenyre hív meg bennünket: mégpedig nem nézőnek, hanem versenyzőnek. Mindannyiunk előtt nyitva áll a lehetőség, hogy erre a versenyre benevezzünk, sőt akár a győztesek között is lehetünk. A Krisztus-követést, az igazi keresztyén életet a Szentírás gyakran hasonlítja a futáshoz vagy éppen harchoz. Aki Jézus Krisztust elkezdi követni, az nem sétaútra indul, nem csak lézeng a nagyvilágban, de nem is össze-vissza futkározik, hanem fut.

Mi az, ami egy igazi futót jellemez? Az, hogy célja van, hogy valahova meg akar érkezni, mégpedig tudja, hogy hova. Jól ismeri a célt, ami szüntelenül a szeme előtt lebeg, és mindenképpen el akarja érni. Ezért vállalja a futással együtt járó nehézségeket is. Olyan fontos neki a cél, hogy szívesen hoz áldozatot azért, hogy oda elérkezzen. Ezért rendel alá mindent ennek a futásnak. Ez ad értelmet az életének, ez ad alapot a futásának. S aki előtt határozott cél lebeg, ahova határozottan meg akar érkezni, annak az embernek értelmes élete van. Ezért képes áldozathozatalra, lemondásra, állandó küzdelemre, hiszen be akar futni a célba.

 

tovább

„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” 

/Luk. 21: 19/

Volt egyszer egy csoport béka, akik versenyezni akartak, hogy melyikük ér fel hamarabb egy nagyon magas toronyba. Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat. Ám egyikük sem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára. Ilyeneket mondogattak: „Oh, de fárasztó! Sosem fognak feljutni! Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!”. A békák kezdtek lemaradozni. De az egyik béka erősen kapaszkodott felfelé. A nézők kiabáltak: „Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!”. E kiáltozások hatására egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza. Csak az az egy haladt tovább kitartóan. Nem is gondolt arra, hogy feladja. Végül mindegyik béka visszafordult csak az egy jutott fel a torony csúcsára hatalmas ambícióval és kitartással. Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek. Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogy hogyan volt elég ereje feljutni a csúcsra. Ekkor derült ki, hogy a győztes béka süket volt.

Állhatatossággal járni végig egy utat nagyon nehéz feladat, pedig a tét nem kevés: a lelkünk maga. Kitartásunkon múlik, hogy elérjük-e céljainkat, hogy megtudunk-e nyerni embereket, hogy eljutunk-e a boldogság szigetére, ahol a túlzsúfolt lelkünk végre nyugalomra lelhet. A kitartáshoz pedig sokszor éppen süketségre van szükségünk. Süketségre a világ eltántorító szavai, saját szívünk hitetlen ordítozása, a realitás hangjai iránt. Egyedül egyvalamit kell meghallanunk: Isten bátorító szavát, mely minden egyes megtorpanásunkkor  kedvesen fülünkbe súgja: „Ne félj, csak higgy!”. Erre a hangra kell egyedül figyelnünk, s minden másra süketnek lennünk, ahhoz, hogy győzedelmeskedjünk s megnyerjük lelkünket.

 

/Papp Adrien/

 

tovább

 

tovább

tovább

Február 15-én, este 6 órakor Isten kegyelméből dicsőítő-estet tartottunk a 4-es koli 2Б emeletén, a kimnátá vidpocsinkuban 
Az ötlet már rég megfogalmazódott bennünk, hiszen jó pár „dalos pacsirta” van köztünk. Az azelőtti alkalom az Istennel való kapcsolatépítésről szólt a hétköznapokban. Úgy gondoltuk, most gyakorlatba visszük át az elméletet, és lehetőséget adunk az ificsoportnak arra, hogy valóban kapcsolatot építsenek Teremtő Atyánkkal.
Az alkalomra kb. 30ember érkezett. A dicsőítő-est alapigéje a Zsolt. 63: 4-5-ből hangzott el: „Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádni emelem fel kezem.”
A jól ismert énekek mellett (Tékozló, Esti imádság, Tiéd a dicsőség) új énekeket is tanultunk (Ki vagy Te?; Jézus, Messiás; Bízom benned). A fiatalok élvezték, én is  Jó volt egy közösségben dicsérni az Urat. Az énekek között elhangzottak Túrmezei és Dsida versek, régi afrikai imádságok. Ezek a gondolatok segítettek jobban ráhangolódni az Istennel való kapcsolatépítésre. A verseket igyekeztünk úgy válogatni, hogy a keresztyén ember életútját mutassa be. A bűntől a kegyelemig. A függetlenségtől‒ a krisztusi közösségig. Jó volt látni a katolikus kolis embereket, és olyanokat is, akik nem gyakran járnak ifire. Hiszem, hogy közösségformáló ereje volt az alkalomnak.
A „kötelező rész” után 10-12 ember ott maradt és „kívánságműsorszerűen” énekeltünk tovább. A zenei aláfestést mi biztosítottuk Lacival, a projektorfelelős Géza, a versfelolvasós emberek pedig Adrien, Ági és Andi voltak. Köszönet nékik a közreműködésért!
Hálás a szívem azért, mert Isten megengedte, hogy együtt legyünk. A pozitív visszhangot hallva pedig erősen gondolkodunk, hogy a tavasz folyamán megismételjük az alkalmat.
Istené legyen a dicsőség!

/Marofejeva Nelli/

tovább

De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!IIMóz 14, 13-14 

tovább

Ki az én felebarátom?

Az elmúlt napokban szembesültem egy megdöbbentő kérdéssel, ami így hangzott: Ön miért vállal emberi közösséget azokkal, akik más hiten vannak, vagy még meg nem tért emberekkel?
A kérdést feltevő ember elmondta, hogy ő ezzel szemben csak a „testvéreivel” vállal közösséget.

tovább

2010. december 14-én az UREGy (Ungvári Református Egyetemi Gyülekezet)evangelizációs alkalmat szervezett, mely a Karácsonyra volt hivatott felkészíteni a félévvégi hajtásban megfáradt egyetemistákat.

Találkozás a jászolnál! - bár a cím első hallásra kicsit "sablonosnak" hathatott, Isten kegyelméből mégis közel 100 résztvevője volt az alkalomnak.

Jó volt elcsendesedni és kicsit a Karácsony valódi üzenetére koncentrálni, ami lényegében tényleg nem más, mint egy találkozás. Vajon volt-e már találkozásunk a jászolnál Azzal, Aki aztán a keresztre vitte bűneinket?

Az UREGy dicsőítő csapata Pintér Béla énekének szavaival kérdezte a megjelenteket:

"Ha...2000 évvel ezelőtt élnél, vajon mit tennél?...A jászolhoz ugye eljönnél?"

Ki-ki megválaszolhatta e kérdést magában...

Az egybegyűlteket Héder János ungvári református lelkipásztor köszöntötte.

Igét hirdetett Dancs Edina, a Kárpátaljai Református Egyház Ifjúsági lelkipásztora.

Az alkalmat színesítette az "Odavagyok a parádéért!" c. színdarab, melyet a katolikus kollégium diákjai hívtak életre,

az UREGy dicsőítő csapata, valamint a Hajnalcsillag együttes szolgálata is.

A lelki táplálék mellett nem feledkezhettünk meg a testiről sem, így az evangelizáció végén szeretetvendégségre invitáltunk minden jelenlévőt, ez által volt lehetőség a beszélgetésre is.

Összegezve a fentieket elmondhatjuk, hogy Isten áldása kísérte ezt az alkalmat, érdemes volt részt venni rajta.
De azoknak sem kell bánkódniuk, akik kihagyták, hiszen az ő számukra is szól az örömhír: Jézussal találkozni életünk bármely állomásán, időszakában lehet, nemcsak Karácsonykor, a jászolnál.

Éljünk a kegyelemmel, amíg lehet!

Kocsis Julianna

 

tovább