Pedig, minden perc, ami elmúlt, visszahozhatalan. Ha valóban igazi életre vágyunk, Jézushoz kell odatalálnunk. Ő pedig egészen közel jött hozzánk. Velünk van most is. Rajtunk múlik, hogy leborulunk-e előtte és beismerjük: Uram szeretnék veled élni. A magam szegénységéből eljutni erre a gazdaságra.

A prédikáció után következett a konfirmáció. Közel egy évvel ezelőtt már sor került felnőtt konfirmációra a gyülekezetben. Istennek legyen hála, hogy újra körül állhatjuk az Úr asztalát, hogy felnőttként tegyünk vallást Krisztushoz és az egyházhoz való tartozásunkról – mondta a tiszteletes. Talán sokakban felmerül a kérdés, hogy miért van erre szükség? A választ a hitvallásunkban találjuk: a konfirmáció nyilvános megvallása a Jézus Krisztusba vetett hitünknek és egyben ünnepélyes megerősítése annak a fogadalomnak, melyet megkeresztelésünk alkalmával szüleink és keresztszüleink tettek helyettünk.
Felnőttként a konfirmáció azért fontos, mert a rendszerváltás előtt nem volt lehetőségük a fiataloknak nyilvános fogadalomtételre. A tiszteletes rávilágított, az Úrnak kell hálát adnunk, amiért kegyelmes munkája által megengedte, hogy még inkább megismerhessük az ő személyét, szeretetét és saját küldetésünket. Az áldott alkalmon 5 férfi és 16 nő tett nyilvános fogadalmat az Úr és a gyülekezet színe előtt.
A konfirmációi oktatásért, a lelkipásztor hűséges szolgálatáért és segítőkészségéért Makár Ildikó felnőtt konfirmandus mondott köszönetet. Molnár Lóránt tiszteletesnek és családjának további erőt, egészséget kívánt a szolgálathoz.
Bocskor Szedlákovics Zita






























