Emlékeztettek bennünket arra, hogy mindenki maga döntheti el, hogy kit akar szolgálni, de a döntésünket nem lehet halogatni. Az ige mindig annak szól, aki hallja. Isten eleve jobban ismer bennünket, mint mi magunkat. Ő az, aki tudja, ismeri az egész életünket, akihez bármikor és bármilyen kéréssel fordulhatunk. Az ember egész életében valakinek szolgál: az alkoholnak, drogoknak, pénznek...ami a kárhozatba vezet. De választhatjuk akár az örök életet is, ha Istennel járunk és neki szolgálunk. Hiszen az Úr Jézus a mi barátunk, aki mindig velünk van, és nem hagy minket soha egyedül.
Sok konfirmantus úgy gondolja, hogy a konfirmáció egyenlő a ballagással, úgy vélik, hogy ma már nem divat, sőt ciki Isten dolgaival foglalkozni. De ez egy nagy tévedés, hangsúlyozta a tiszteletes asszony! A konfirmáció az nem valaminek a lezárása, hanem kezdete a példamutató életnek. Engednünk kell, hogy az Úr vezessen, s ha kell újratervezzen, legyen a mi „GPS"-ünk.
Énekekkel magasztaltuk Urunkat és az előadások után kérdéseket lehetett feltenni amire, szívesen válaszoltak a meghívott vendégek.
Az együtt töltött időt az Úr megáldotta, ahol épülhettünk, tanulhattunk,s a lelki táplálék mellett a testi táplálékról sem feledkeztünk meg,a parókia udvarán szeretetvendégség várt bennünket. Legyen mindezért az Istené a dicsőség!
A tekeházi ifisek