Örsi Anikó, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára előadásában a család- és beteglátogatás szolgálatáról szólt. Az „egymás terhét hordozzátok” legfontosabb követelményére hívta fel a figyelmet, s olyan hasznos tanácsokkal szolgált, melyeket a mindennapi gyakorlatban alkalmazhatnak a presbiterek, a lelkészek egy-egy család- vagy beteglátogatás alkalmával. Ez az a téma, ami minden lelkiismeretesen szolgálni kívánó presbitert érdekelt. Ennek tudható be, hogy igencsak aktívak lettek a résztvevők, kérdéseket tettek fel, tapasztalataikat osztották meg a többiekkel: hogyan viszonyulhatunk a halálos ágyban fekvő beteghez, családtagjaihoz, miért fontos, hogy rendszeresen látogassuk a családokat, a betegeket, hogyan készíthetjük fel a haldoklót az eltávozásra, hogyan segíthetjük át a gyászoló családot a krízisen, hogyan vezethetjük a tévelygőket, a keresőket is Istenhez stb. Miért velem történik mindez? Miért büntetsz, Uram? – tesszük fel bajban, betegségben a szemrehányó kérdést. A válaszokat a Bibliában mindig megtaláljuk. Isten nem büntet, hanem figyelmeztet, megállít, hogy megtaláljuk a hozzá vezető utat. És a szenvedéseinkben mindig velünk van. Nem helyez vállunkra nagyobb terhet, mint amennyit el tudunk viselni. Isten az élet forrása és nem az egészség biztosítéka, ezt is tudatosítani kell magunkban. Sokan félnek beteget látogatni, mert nem tudják, mit mondhatnak neki. Erre is a Szentírásban találjuk meg a választ, a biztatást: „Az én Uram, az Úr, megtanított engem, mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak”(Ézs 50, 4).
Dr. Szilágyi Sándor a Magyarországi Presbiteri Szövetség munkájáról beszélt, megosztva tapasztalataikat az ungi presbiterekkel. A záróáhítatot Horkay László dobronyi lelkipásztor tartotta.
A házigazdák ezúttal is gazdag szeretetvendégséggel várták a megjelenteket.
Kovács Erzsébet






























