A hálaadó és bűnvalló imádság után Nigel Uden a Déli Zsinat püspöke hirdette az igét az 1 Mózes 12,1–9 és Lukács 4,14–29 alapján. Mondanivalójának lényege az volt, hogy a misszió nem más, mint elhagyni a saját útjainkat.

A püspök hat pontban foglalta össze ezt az üzenetet. 1.) A misszió azt jelenti, hogy elhagyom a saját utaimat, hogy Isten útjait kövessem. 2.) Elhagyom a saját kényelmes utaimat, és engedem hogy kevésbé kényelmes utakon vezessen Isten. 3.) Elhagyom a saját utaimat, hogy az emberekkel járjak az ő útjaikon. 4.) Elhagyom az egyház által kitaposott utakat és új utakon vigyem az emberekhez az örök evangéliumot. 5.) Elhagyom a saját útjaimat, és megteszem azt is, ami nem a kötelességem (ha valaki egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre) 6.) Elhagyom az én utaimat, hogy új és ismeretlen és idegen helyeken vigyen az út.

Az igei szolgálat után a gyülekezetek főgondnoka bemutatta a beiktatandó lelkészt, beszámolt a lelkészválasztás folyamatáról, majd a beiktatandó lelkész mondta el, hogyan vezette őt és családját Isten a saját megszokott útjaikról egy új és idegen országba, hogy új utakat keressenek az Isten örök szeretetének tolmácsolására. Ahogyan Ábrahámot kihívta Isten az ismerős környezetbő valami teljesen újba, éppen így történt velük is. Ábrahám azért indult el, mert ott volt vele Isten igérete: „megáldalak és áldás leszel”. Ezzel a reménységgel érkezett a Kacsó család Angliába: Szeretnének Isten áldásának eszközei lenni.

A vallástétel után a megválasztott lelkész tett fogadalmat arra, hogy Isten országának ügyét és a református egyházat fogja szolgálni új tisztében. Majd a jelenlévők is fogadalmat tettek, hogy a lelkipásztort szolgálatában támogatni fogják és imádkoznak érte.

Ezek után a beiktatási imádságra került sor. A beiktatott lelkész ajándékul Isten igéjét, egy teljes Szentírást vehetett át.

A lelkészbeiktatás a gyülekezet imatermében gazdag szeretetvendégséggel ért véget.

K.G.