Gulácsy Lajos megtanulta elhordozni a terheket. És ma, 85 évesen is fiatalos lendülettel szolgál, arra tanítva – példamutatással –, hogy soha nem szabad feladni! Nem szabad elkeseredni, még ha kilátástalannak is tartjuk az életet. Mert a terhek, a gondok elviselésében Isten segít, aki teremtett és megváltott bennünket, s aki életünk minden szakaszára feladatot bízott ránk, amit hittel és hálaadással kell végeznünk mindenkor, vallja Gulácsy Lajos.
Ő ezt tette mindig, ezt bizonyítja egész élete, sommázhatjuk a január 10-én Munkácson megtartott hálaadó istentiszteleten felszólalások, köszöntések, visszaemlékezések alapján…

Az ünnepség résztvevőit Zsukovszky Miklós, a Beregi Egyházmegye esperese köszöntötte, majd Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a 18. Zsoltár válogatott versei alapján, melyben Dávid király a csodálatos szabadításért ad hálát, és Istenbe vetett erős bizalmáról tesz bizonyságot. Isten útja biztos, az Úr beszéde tiszta, pajzsa az azoknak, akik bíznak Őbenne, mondta a püspök úr.
Ezt vallja Gulácsy Lajos is, aki – akárcsak Dávid – megjárta a mélységet és a magasságot –, de mindig vallotta: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem”.
A hálaadó istentiszteleten dr. Vackó László, a Munkácsi Református Gyülekezet gondnoka ismertette Gulácsy Lajos életútját, s mondott köszönetet azért a több évtizedes szolgálatért, melyet ebben a gyülekezetben végzett.
A jubileum alkalmából Csomós József, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának képviseletében üdvözölte az ünnepeltet. Nagyra értékelte Gulácsy Lajos szolgálatát, aki a Munkács–Kazahsztán útvonalon tömegeket vitt Isten templomába. Azt kívánta, hogy majd egykoron, amikor meg kell állni Isten színe előtt, így szólhasson hozzá is az Úr: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután. Menj be a te Uradnak örömébe!” (Mt 25, 21)
Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöke, Héder János főjegyző, Nagy Béla főgondnok hálás szívvel mondott köszönetet Gulácsy Lajos nyugalmazott püspöknek eddigi szolgálatáért. Azért az önzetlen segítségnyújtásért, áldozatvállalásért, melyeknek köszönhetően templomok ajtajáról lehulltak a lakatok, parókiák épültek, egyházi tulajdonok kerültek vissza jogos tulajdonosukhoz, református líceumok nyíltak… Köszönetet mondtak a sok jó tanácsért, a helyes útra irányító kérdésekért, melyekkel a fiatal lelkészeket, az egyház vezetőit terelgette és terelgeti ma is. A KRE vezetői egyben arra is felkérték az ünnepeltet, hogy továbbra is hirdesse minden adott alkalmon Istennek igéjét, illetve a KRE levéltárának és múzeumának vezetői segítségével írja meg személyes élettapasztalata, visszaemlékezése alapján a Kárpátaljai Református Egyház történetét.
Gulácsy Lajos igaz hitével, személyes áldozatvállalásával, önzetlen, hűséges szolgálatával kivívta a megbecsülést, élete példaként szolgál, fogalmazott Bacskai József, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulja. A különböző népek, nemzetek békés egymás mellett élésének szószólójának, a szeretet hirdetőjének nevezte Gulácsy Lajost Lengyel Zoltán, Munkács város polgármestere. A hithű szolga képét vetítette elénk köszöntőjében Hegedűs Lóránt püspök. Gulácsy Lajosnak a református líceumok alapításáért tett erőfeszítését köszönte meg többek között Pándy-Szekeres Anna, a Nagyberegi Református Líceum első, és Tóth László, a tanintézmény jelenlegi igazgatója. A bódvaszilasi testvérgyülekezet jókívánságait hozta el Meleg Attila lelkész. Hálás szívvel köszöntötte az ünnepeltet Dancs Róbert és Dancs Edina munkácsi beosztott lelkész, akik nem csupán az útmutatásokért, a tanácsokért mondtak hálát, hanem megköszönték, hogy Isten Kárpátaljára hívó szava mellett Gulácsy Lajos hívása is hangzott feléjük.
Magható pillanatai voltak az ünnepségnek, amikor a jubiláló lelkész életére azon gyülekezetek képviselői kérték Isten áldását, ahol Gulácsy Lajos egykoron szolgált. Voltak, akik botra, segítő karra támaszkodva léptek ki a padsorokból. Ők azok, akik elejétől fogva ott álltak a gyülekezetszervezés élén, akik még emlékeznek a kezdetekre, a nehézségekre, de legyőzték az akadályokat, mert hittek és hisznek az összefogás, a közös imádság erejében. A munkácsi gyülekezet tagjai versekkel, énekekkel üdvözölték az ünnepeltet.
Hosszú lenne felsorolni azok nevét, akik köszöntötték Gulácsy Lajost 85. születésnapja alkalmából. Aki zárszavában így összegzett: „Az én életem, szolgálatom nem az én dicsőségem, hanem Isten ajándéka.” Gulácsy Lajos püspök úr arra is felhívta a figyelmet, hogy a „napnyugta” is szerez örömöt: a boldog öregkor záloga, ha egész életünkkel Istent szolgáljuk, ha örömmel végezzük feladatunkat.
Isten éltesse még számos éven át, kedves Lajos bácsi! Adjon erőt, egészséget, békességet!
Marton Erzsébet